„Tikkadt, tikkasztó napverésben, káprázatos csodáktól részegen és áldott kincsektől roskadó palástban trónol felettem a diadalmas és könyörtelen Nyár, s a lankás búzaföldek, erdők és folyamok ringató mozdulatlansága konok megadással tűri az egek lángoló villanyzuhanyát.”
(Szabó Lőrinc: Augusztus)
Gyermekként augusztusban a nyári szünetek végtelennek tűnő szabadsága keveredett a közeledő iskolakezdés izgalmával. Gyakran nyaralással teltek ezek a napok: vagy a barátnőm családjának balatoni nyaralójába, vagy a nagymamám vidéki bungalójába utaztam. Ilyenkor sosem töltöttem túl sok időt a négy fal között, egész napokat voltam a szabadban, akár még éjszaka is, mivel a barátnőmmel sátorban aludtunk, és a strandon órákat fürödtünk, pancsoltunk a vízben. De az esetleg borúsabb időszakokat is el tudtuk tölteni együtt kártyázva, társasjátékozva. Rendszerint új barátokat is szereztem a nyaralás alatt, akikkel szerencsés esetben az év hátralevő részében levélben tudtuk tartani a kapcsolatot.
A középiskola befejezése utáni nyáron egy erdélyi tánctáborba utaztam augusztusban a barátnőimmel. A táj lenyűgöző szépségű volt, a kalotaszegi táncok pedig rendesen megizzasztottak minket. Egy fárasztó nap végén kihúztuk a matracainkat a sátrunkból és úgy beszélgettünk a ragyogóan csillagos ég alatt. Nem számítottunk az akkortájt érkező Perseidák meteorrajra, úgyhogy hangos sikongatással és „Láttad?” felkiáltásokkal fogadtuk a fejünk felett az egyik legismertebb, fényes csillaghullást produkáló, gyönyörű égi jelenséget.
A Debreceni Virágkarnevált (1966 óta néhány kihagyással) minden év augusztus 20-án megrendezik, amin felnőttként volt lehetőségem először részt venni, mivel a férjem debreceni születésű. „A rendezvény központi eleme a karneváli felvonulás, amin a több százezer szál élővirág felhasználásával készített, közel 5 méter magas és 12 méter hosszú virágkompozíciók hazai és külföldi táncosok, hagyományőrző csoportok kíséretében végighaladnak Debrecen utcáin.” (Wikipédia) A virágkocsik lenyűgöző látványán túl a táncosok igazán jó hangulatot teremtenek az út mentén a hőségben várakozó közönségnek. Az esti tűzijáték valahogy évek óta a nyár végét jelzi nekem. Az augusztus 20-adikát követő időszakban mindig megsűrűsödnek a feladatok és az időjárás is gyakran tudtomra adja, hogy új évszak közeleg.