Augusztusban többnyire még tombol a hőség, tikkaszt a napsütés, bár a nappalok rövidülnek, és olykor megérinthet az ősz szele is. Gyermekként ilyenkor végtelennek tűnt a szabadság. Néha felnőttként is szeretnénk megélni ezt a szabadságot, ugyanakkor előre látjuk a szeptemberi verkli beindulását. Sokan szülőként a hónap elején sokkolódunk az áruházak polcain megjelenő tanszerektől és ünneplőruháktól.
De ne keseredjünk el – használjuk ki ezt a színekben, illatokban és élményekben gazdag hónapot a feltöltődésre, miközben lassan készülődni kezdünk az őszre.
Nincs még egy olyan évszak, mint a nyár, amiben ennyire fel lehet oldódni. Hívogat a föld, a víz, a levegő. Sétálhatunk mezítláb a talajon, úszhatunk tavakban, medencékben, sütheti a bőrünket a nap, simogathatja a szél. Lenge ruha, könnyű szandál és sok fényvédő (na jó, a szalmakalap is jól jöhet) – ilyenkor a legkönnyebb csatlakoznunk a természethez, és élvezni a kincseit.
Egy színektől vibráló virágmező, egy vízen megcsillanó napsugár látványa, a meleg homok érintése vagy egy lédús gyümölcs íze olyan élmények, amelyek segítenek megélni a pillanatot, jelen lenni az „itt és most”-ban, merüljünk el benne! És azon túl, hogy mindez az érzékszerveinket aktiválja, belső képeket is előhívhat, az érzelmeinket is mozgásba hozhatja. Régi nyarak, vágyak és fantáziák kelhetnek életre bennünk.
Nyáron valahogy nyitottabbak vagyunk az új élményekre, és ez a nyitottság teret ad a kreativitásnak is. A szokásos rutinok feloldódnak, lazul a kontroll, nem kell mindig „hasznosnak” lenni. És ez a belső engedély – hogy most lehet csak úgy lenni, áramolni, kísérletezni – segíti elő azt a fajta alkotó állapotot, amiben nem kell jónak lenni, csak jelen lenni. Ilyenkor könnyebben születik egy firka, egy verssor, egy festett lap, ami nem akar semmit bizonyítani – csak kifejezni valamit, ami épp akkor bennünk van.
Mi lenne, ha most, ebben az állapotban, itt a nyár vége felé megállnánk egy kicsit, és visszanéznénk:
Milyen pillanatokban éreztem magam szabadnak?
Milyen képeket őrzök magamban erről a nyárról?
Vajon melyek azok a pillanatok, amik valami miatt megragadtak? Egy árnyékos pad délután, egy mezítlábas séta, egy nevetés, egy szín, egy mozdulat… Talán nem is az esemény a fontos, hanem az, ahogyan akkor éreztem magam.
Művészetterápiás szemmel ezek a belső képek igazi kincsek. Nem kell hozzájuk szavakat találni – elég, ha megpróbáljuk vizuálisan előhívni őket. Egy színfolttal, egy forma megismétlésével. Az alkotás ilyenkor nem arról szól, hogy mit tudok lerajzolni, hanem arról, hogy mit őrzök – és mit szeretnék magammal vinni a következő időszakra. Nézzük meg egy gyakorlatot, hogyan hívhatod életre ezt a belső képet!
Művészetterápiás gyakorlat: „Nyári képem”
Időtartam: kb. 30–45 perc
Eszközök: papír (A4 vagy nagyobb), puha rajzeszközök (pl. pasztellkréta vagy zsírkréta)
1. Ráhangolódás:
Helyezkedj el kényelmesen. Hunyd be a szemed, és engedd, hogy felidéződjenek az elmúlt hetek. Nem kell semmit keresni – csak figyeld, milyen képek, színek, hangulatok bukkannak fel.
Segítő kérdések:
– Milyen pillanatban éreztem magam szabadnak?
– Melyik élmény maradt velem?
– Milyen szín, forma vagy hangulat kapcsolódik ehhez?
2. Alkotás:
Jelenítsd meg a papíron ezt a belső képet. Lehet konkrét, elvont vagy hangulati. Használj bátran színeket, formákat. Engedd, hogy a kezed vezessen – nem kell jól sikerülnie, csak tiéd a legyen.
3. Reflexió:
Nézd meg az elkészült képet. Mit látsz rajta most? Mi az, amit jó érzés megőrizni ebből a nyárból?
Ha van kedved, írhatsz mellé néhány mondatot is:
– Mit mesél ez a kép az elmúlt hetekről?
– Mi az, amit szeretnél magaddal vinni az őszbe ebből az érzésből?
Ebből a képből és a hozzá kapcsolódó emlékből akkor is töltekezhetsz, amikor már hűvösebb szelek fújnak.
Te milyen képet őrzöl erről a nyárról? Ha van kedved, oszd meg velem!